Az igaz történet alapján íródott regény az 1950-es évek közepétől kíséri figyelemmel egy hányatott sorsú kislány életének főbb állomásait egészen napjainkig.  Elég lesz-e a szépség és a jóság utáni mérhetetlen vágyakozása ahhoz, hogy kitörjön az őt körülvevő kegyetlen környezetből, legyőzze az előítéleteket, és egyedül nézzen szembe a felnőtté válás összes küzdelmével? Ha igen, akkor mi az a különös erő, ami lehetővé teszi mindezt?

Az élet mit tartogat számára: boldogságot, szomorúságot, szépséget, csodát, fájdalmat, gyászt, magányt, örömöt, sikert, elégedettséget, megnyugvást, békét vagy mindegyiket? Vajon ez a könyv egy hétköznapi történetet mesél el, vagy több annál?

 

Lapozzon bele... vagy rendelje meg azonnal!


Iratkozzon fel információs leveleinkre
Név: E-mail cím: 
 

(A feliratkozás gombra kattintással Ön elfogadja, hogy a könyvvel kapcsolatos hírekről tájéjoztató e-maileket fogunk küldeni Önnek!)


Ahol hallhattál a könyvről...


 

Akik olvasták:

"Családregény - amely, ha elvonatkoztatok attól, hogy ismerem a szereplőket is megható, lenyűgöző, erőt adó, néha szomorú, néha vidám - amilyen az élet maga. A legcsodálatosabb benne, hogy olyan közvetlen és egyszerű, és olyan erős a lelkisége, amely lebilincsel, és sodor magával! Hálás vagyok, hogy ott lehettem a könyv keletkezésénél, nyomon követhettem ahogy napról napra egyre több oldal lesz készen, és most itt van a könyv, amely ajándék mindannyiunknak. Titkon remélem, hogy ez valóban csak az első regény, és jópár követi majd még!"

/Bányi Krisztina/

"Legelőször az jut eszembe, hogy egy remekmű, mély emberi érzésekkel átitatott sorok. De talán még ennél is több!           Az élmény után - amelyet az olvasás jelentett - felfogom, hogy mit jelenthet ez a főszereplő családnak és jólesően megborzongok. Már az első bekezdés könnyeket csalt a szemembe, ahogy elképzeltem a kislányt fehér masnival a hajában a fotós lencséje előtt amint a plüss kiskutyát szorongatja. Valamilyen megmagyarázhatatlan érzés kerített a hatalmába ekkor, amely talán több a kíváncsiságnál, az együttérzésnél, a szeretetnél, de ez az érzés aztán nem veszett ki belőlem a könyv olvasása közben egyszer sem. Velem volt mikor megnevettettek a sorok és felerősödött amikor csak peregtek a könnyek az arcomon mert az írásmód annyira közvetlen, annyira emberi, hogy az események engem is elragadtak és csak azt éreztem egy helyen, hogy én is ott állok a kórházi osztályon a falnak támaszkodva csüggedten, és előbb értetlenül, utóbb tisztán érzem Isten akaratát. Néhol már szinte együtt lélegeztem a hősnővel - mert az nem maradhat kérdés senkiben sem aki a művet végigolvassa, hogy ez a jelző kijár neki - és együtt szenvedek, majd együtt örülök és nevetek. Egy csodálatos időutazáson vehettem részt! Csak repültem és repültem, átélhettem nem csak a főszereplő életét, érzéseit, gondolatait hanem visszatekinthettem a sajátomba is amiért őszintén hálás vagyok! Köszönöm neked Kati!"

/Kutasiné Pető Tünde/

"Ebben a könyvben nem egy történetet olvastam, papírra vetve, hanem egy "mesét az életből", ami megbabonázott. Először gyorsan, kapkodva olvastam, aztán lassan, mondatról-mondatra újra éltem az egészet. Ahogy az író végigvezetett kézenfogva, fejezetről fejezetre, ajtókat nyitott ki előttem, bepillanthattam élete eddig ismeretlen történéseibe, vele lehettem a szeretet és a fájdalmak földjén, részese lehettem családjának meleg és szeretetteljes mindennapjaiban és a nehéz percekben egyaránt. Eközben újraélhettem életem egy meghatározó időszakát... Köszönöm. Napjainkban roskadoznak a könyvesboltok polcai az olvasnivalóktól, de ez a könyv nem egy közülük. Nem egy könnyed esti olvasmány, egy románc, vagy egy krimi, nem egy fantasztikus mű, vagy egy vontatott filozofálgatás. Ez a könyv maga az Élet minden szépségével és fájdalmával. A stílusa fesztelen, mintha az író mellettem ülve, kezét a vállamra téve mesélné el nekem szivszoritóan gyönyörű történetét.  Köszönöm Kati a barátságod, hogy megosztottad velem az életed, hogy elsők között olvashattam a könyved, hogy szavaid annyira emberiek, és annyira szívfájditóak, hogy újra és újra megtanulom belőle az örök törvényt:  >>... megmarad a hit, remény, szeretet e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet<<."

/Volper Zsuzsa/